EztOlvastam

ú

Kövezzetek meg, mert még mindig nem ismertetőt teszek fel :D

Vége a vizsgaidőszakomnak. Remélem, kicsit több időm lesz mindenre.

Ma vettem megint két könyvet! Az egyik Andrzej Sapkowski Vaják (amit mellesleg én is elkezdtem annó lefordítani, és most összehasonlítgatom a dolgokat.)a másik Raoul Renier: sötét ÍMersaont sorozat 1. kötete: A hitehagyott :)

Mellesleg még mindig fordítok kedveseim. Sőt, egy nagy projektbe vágtam a fejszém, mert képzeljétek! Annyira felháborító! Az elric saga 10 kötetéből magyarra az elsőt és a hatodikat fordították le. Lestem is, miután elolvastam az első kötetet, hogy mi a franc van? Szóval, elölről kezdem mind a 10 kötet lefordítását. 

Kíváncsi vagyok kell-e valamelyik kiadónak :)

Szóval haladok, nem gyorsan, de határozottan lassan :D

Csak tudnám mi értelme megvenni a 297. és a 298. könyvet, ha még kb. 100 ki sincs olvasva?  :D

És még kinéztem kb 15 db-ot amit a polcomon akarok látni.

Reménytelen vagyok? A kultúra iránti szeretet az gáz? :)

mellesleg Michael Moorcock könyvét vettem meg: a Melibonéi Elric sagájának 1-2 kötetét. Klasszikus. Szeretem a ritka könyveket :) 

na mindegy, ez csak amolyan mellék bejegyzés köszike ^^

Kedves olvasók!

Mivel jelenleg épp a ködszerzet harmadik kötetét fordítom, saját olvasatra, mármint saját céllal, (persze reménykedek, hogy hamarabb kijön a deltánál, mint hogy a végére érjek), sajnos jelenleg nem olvasok újabb köteteket, hanem ezzel foglalkozom. Amennyiben időm engedi, fogok fel tenni korábbi félig már kész könyvajánlókat :)

Köztük az eddig megjelent ködszerzet köteteket is

Köszi a türelmeteket :)

Pussz ^^

Kellemes Boldog Új Évet kívánok minden olvasómnak :)

Újévi fogadalmam: Több könyvajánló :))

Újdonságok: Ködszerzet (imádom) :DD

Szóval boldogságosat és egyetek sok-sok lencsét.

Kedves Olvasók! Tisztelt könyvszerető barátaim!

Szerintem elengedhetetlen, hogy az ember ismerje a kortársait, ismerje azokat a tehetséges embereket, akiktől olvashat, akikről olvashat, és akik igazán gazdagítják a magyar kultúrát és irodalmat. Mert bizony-bizony mondom néktek mind tehetségesek, mind igazán alkotnak és hűségesek hozzánk, olvasókhoz.

Ezért, hogy kicsit jobban megismerhessétek őket (nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon kedvesek és közvetlenek és ez hihetetlenül kellemes!), mint ígértem interjúkat kérek tőlük.

Kellemes olvasást kívánok és jó ismerkedést. Szerintem kedvenc íróink nem veszik rossz néven, ha legközelebb köszöntök nekik az utcán :)

Hernád Péter, alias Soren Ward örömmel fogadta a felkérésem. Olvastam tőle már sok féle-fajta novellát, sőt két regényt is. Leginkább a sci-fi és a fantasy világában érzi otthon magát, ami jól is áll neki.

Szia, Péter! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjút. Vágjunk egyből a közepébe!

Ha szabad kérdeznem, honnan ered a Soren Ward név?

Péter: Szia, én köszönöm a felkérést! A „Soren Ward” név eredete mögött nincs semmilyen izgalmas rejtély. Amikor publikálni kezdtem a Cherubion kiadónál, még szokásban állt, hogy a terjesztők kétszer annyit vettek át az angolszász álnév alatt megjelent könyvekből, mint a magyar szerzőségűekből, ezért választani kellett írói álnevet. Szerettem volna egy jól megjegyezhető vezetéknevet egy ritkábban előforduló keresztnévvel, végül ezt sikerült kitalálni. Utólag elégedett vagyok a választással, a google tanulsága szerint nincs sok Soren Ward a világon, és az S. W. monogram sem cseng rosszul a fantasztikum világában, bár ez utóbbira csak később jöttem rá. Mostanra egész jól összenőttünk Soren Ward és én.   

Bevallom, kicsit nagyobb, öhm, hogy is mondjam meglepetésre vártam! Nagyon érdekes, hogy hogyan születik meg egy álnév! :) És mondd csak, mivel tudom, hogy a saját neveden is publikálsz, leginkább novellákat, elárulnád nekem, van-e különbség Hernád Péter és Soren Ward között?

Péter: Stílusban nincs olyan hatalmas differencia, hiszen Soren Ward is én vagyok. Ha vannak különbségek, azok inkább a témaválasztásból adódnak. Soren Ward néven főleg kard és boszorkányság történeteket írok a Cherubion kiadónak. A polgári nevemen olyankor írok, amikor más műfajokban próbálom ki magam, más szerkesztőségeknél. 

Én eddig azt gondoltam, hogy Soren Ward inkább az Ammerúnia világához tartozott, míg a polgári neved, minden máshoz . Milyen más műfajokra gondoltál?

Péter: Így is mondhatjuk, hiszen a kard és boszorkányság történeteim zöme Ammerúnia világában játszódik. A más műfajok, amelyek érdekelnek, elsősorban az urban-fantasy, illetve a sci-fi, bár az én munkáimban a kettő mindig keveredni szokott. Valószínűleg vegytiszta tudományos-fantasztikus művet soha nem fogok lerakni az asztalra.

Szóval te és a fantasy már régi jó cimborák vagytok? Mivel fogott meg igazán? És mióta írsz?

Péter: A kérdés második felével kezdem a választ. Olyan iskolás voltam, aki spirálfüzetbe kapargatta az első történeteit, szóval elég régóta írok. Aztán ez a szenvedély hol lanyhult, hol feltámadt bennem. Az írás körülbelül tíz éve vált az első számú hobbimmá, amikor először éreztem, hogy ha nem is azonnal, de sok gyakorlással talán sikerülni fog olyan írásokat kiadni a kezemből, amelyek esetleg érdemesek lehetnek a kiadók és az olvasók figyelmére. Aztán 2004, az első publikált novella óta kezdtem el komolyabb írói ambíciókat dédelgetni magamban, regényírás, saját világ megalkotása, és így tovább.

S hogy miért éppen fantasztikum?

Ezen már sokat gondolkoztam, és azt hiszem, a válasz a műfaj játékosságában keresendő. A mai napig lenyűgöz, amikor valami lehetségessé válik, amely a mai ismereteink alapján lehetetlenség számunkra. Soha nem érdekelt különösebben, hogyan sikerül legyőzni a lehetetlent, valamilyen tudományos áttörés által, mint a sci-fiben, vagy a természetfölötti része lesz a valóságnak, mint a fantasy irodalomban. Engem az a játék érdekel, hogyan alkalmazkodik a világ ehhez a változáshoz, illetve az ember ehhez a megváltozott a világhoz. Azokat az írókat szeretem, akik izgalmas és eredeti válaszokat adnak ezekre a kérdésekre, és én is olyan író szeretnék lenni. Illetve van egy rövidebb, őszintébb válaszom is: szükségem van a napi adag eszképizmusra, és a leginkább ebben a szubkultúrában találtam meg.

Kik voltak rád nagy hatással a kortárs és korábbi írók közül?

Péter: Természetesen mielőtt megpróbálkoztam volna az írással, először lelkes olvasóvá váltam. A Karl May és Cooper féle indiánregények, Jules Verne, Rónaszegi Miklós és Rejtő Jenő művei indítottak el ezen az úton.

A fantasztikus írók közül, az idősebb generációból nagy hatással voltak rám Robert Sheckley, Robert Silverberg, Michael Moorcock, Fritz Leiber és a Sztrugackij-fivérek művei. És persze az olyan klasszikusok, mint az Alapítvány-sorozat, a Gyűrűk ura, a Dűne, Robert E. Howard Conan-történetei.

A kortársak közül George R.R. Martin, Robin Hobb, Dan Simmons, Joe Abercrombie, Patrick Rothfuss, Szergej Lukjanyenko írásait szeretem a legjobban, illetve van egy kedvenc krimi szerzőm, Don Winslow, akit a fantasy olvasók talán kevésbé ismernek.

A hazai pályáról a John Caldwell, Wayne Chapman, Raoul Renier triumvirátus mindenkire nagy hatással van, aki fantasztikus irodalommal foglalkozik, rám is.

Illetve van egy nagy kedvencem, aki kicsit egyenlőbb a többieknél: Jack Vance. Az ő könyveit sohasem fogom megunni, a sokadik olvasáskor is ugyanúgy szegeznek a székbe, mint az első alkalommal tették.  

Számodra milyen volt megjelenni a magyar piacon? Egyszer csak jött az egész, vagy azért sokat kellett kutyagolnod, ezen a rögös úton?

Péter: Az Ammerúnia Műhely 2003-as pályázata volt az első komoly megmérettetés, ahol próbálkoztam az írásaimmal, két novellával. Ez jól alakult, a pályázaton műhelytagságot nyertem, az Áruló című novellám pedig bekerült a Hittel és Vassal antológiába, ahol kedvező visszajelzéseket kapott mind olvasók, mind az írótársak részéről. Onnantól kezdve nem is volt olyan nehéz dolgom, mert Berke Szilárd, Ammerúnia ötletgazdája, a műhely vezetője nagyon sokat segített, hogy bekerülhessek a Cherubion kiadó szerzői közé. A Cherubionon kívüli lehetőségeimet szintén novellapályázatokon nyertem, vagy úgy kaptam felkérést, hogy Soren Ward-ként jegyzett írásaimat már ismerték.  

Ugyanakkor az Áruló című novellát, ami elindított az úton, nem a kisujjamból ráztam ki, valami hirtelen ötlettől elragadtatva. Körülbelül hárommillió karakternyi, kiadásra alkalmatlan szöveg bőven elmaradt már mögöttem, mire megírtam. Szóval elég sok gyakorlás, temérdek idő kellett hozzá, hogy kiadható szöveget sikerüljön megírni. Mégsem érzem rögösnek az utat, mert kezdetben nem a megjelentetés igényével írtam, hanem az íróasztalfióknak, a barátaim szórakoztatására, illetve kíváncsiságból, hogy egyáltalán mire vagyok képes.       

Az Árulót én is olvastam, nagyon tetszett. Fel is fog kerülni a Hittel és Vassal. Bevallom, ez volt az a kötet, ami engem elindított a fantasy felé. Hogy miért, nem tudnám megmondani, de volt benne valami, annak ellenére, hogy ezt-azt 13 évesen még nem igazán értettem.

Ezek szerint kijelenthetjük, hogy ha az ember elindul már az úton és eléri az első mérföldkövet, akkor már könnyebb? Elég toleránsak és segítőkészek itthon a kiadók és a tapasztaltabb írók?

Péter: Azt hiszem, az első megjelenés inkább a léleknek tesz jót, az önbizalomnak, mert egy novella, vagy akár egy regény megjelenése, még a magyar piacon is csak csepp a tengerben.  Ráadásul egyszer akárkinek összejöhet. Mivel úgy érzem, a pályájuk elején járó szerzők szemszögéből érdeklődsz, hadd utaljak vissza a korábbi válaszomra. A fejlődés szempontjából az első, körülbelül hárommillió leütés, amely kiadatlanul elment a levesbe, sokkal fontosabb volt, mint az első huszonötezer, ami szerencsésen megjelent. Sajnos csak az őstehetségek takaríthatják meg maguknak, de ők elég ritkák. 

Ami a tapasztaltabb írótársakat illeti, sokkal gyakrabban találkoztam a segítőkészségükkel, mint a közönyükkel, vagy az ellenszenvükkel, de embere válogatja. Nagyon sokfélék. A kiadókról is inkább kedvezőek a tapasztalataim, de róluk nem árt tudni, hogy a döntéseiket piaci szempontok mentén hozzák, tehát néha sokkal szűkebb a mozgásterük, mint egy kezdő író gondolná.     

Ha jól tudom, dolgozol most valamin, szabad erről tudni néhány dolgot?

Péter: Természetesen. Az Ammerúnia műhellyel a Sötételf második részén dolgozunk, amelyben folytatni fogom a Dracalar-ház történetét. Egy másik csapattal egy olyan antológiát tervezünk, amely Douglas Rowland 2004-es, Démonének című regényének Rastith nevű világa szolgál a hátteréül. Ezek meglehetősen sötét tónusú, horrorisztikus sztorik lesznek, és a kötetbe szánt kisregényem már el is készült. Továbbá a végső igazításokat végzem egy másik kisregényen, ami az ős-Cherubion világon játszódik, a civakodó félistenek korszakában. Ez utóbbi azért fontos nekem, mert egy olyan világon játszódik, ami egyike volt azoknak, melyek örökre megszeretették velem a fantasztikumot.    

Illetve dolgozom a harmadik regényemen. Egy napjaink játszódó urban-fantasy regényről van szó, a hősei Magyarországot védelmező szuperhősök.

Ez mind nagyon jól hangzik! Az utóbbiról mesélnél egy kicsit bővebben?

Péter: Inkább tervekről tudok beszélni, mint konkrétumokról, mert a kézirat még erősen félkész állapotban van. Mindig szerettem az olyan sztorikat, ahol a jól megszokott fantasztikus toposzokkal magyar környezetben lehet találkozni. Nekem is voltak ilyen irányú próbálkozásaim, írtam már Magyarországon játszódó testrablós sci-fit, és kísértet történetet is. Mivel jól éreztem magam az írásuk közben, és az olvasók is elégedettek voltak velük, elhatároztam, hogy nagyobb fába vágom a fejszémet, és megpróbálkozom egy regénnyel.

Ebben a készülő regényben különleges képességekkel megáldott vagy megvert hősöket mozgatok hazai környezetben, majd meglátjuk, mekkora sikerrel. Annyit előre elárulhatok, hogy a történet jelen állás szerint ötös tagolású lesz, öt történet öt magyar szuperhős előadásában. A másik négy szereplőt mindig az aktuális narrátor szemén keresztül látjuk, ettől azt remélem, hogy meglehetősen árnyalt képet kap róluk az olvasó.

Ebből talán kiderült, hogy nagy hangsúly lesz a főszereplőkön, de azért cselekmény sem elnagyolt: minden részben egy nagyszabású összeesküvésre kell fényt deríteniük, majd szembeszállniuk a földönkívüli és természetfölötti jellegű fenyegetésekkel. Nem volt könnyű kitalálni, ezek a veszedelmek miért éppen Magyarországon bukkannak fel, de végül sikerült frappánsnak remélt magyarázatokat találni erre is. Nagyban nehezíti hőseink dolgát, hogy rettenthetetlen alakok helyett gyarló emberek, illetve arra is törekedtem, hogy maguk a szuperképességek ne csak panelek legyenek, amelyek szükségesek a cselekményhez, hanem meghatározzák a birtokosuk életét.   

Kisebb-nagyobb megszakításokkal 2008 óta dolgozom ezen a könyvön, reményeim szerint jövő tavaszra végre elkészül.  

Érdekes, azt hiszem nem nagyon olvastam még hasonlót, de szerintem a magyar rajongók szeretettel várják. Mondd, mennyire szeretsz az olvasókkal találkozni? Vagy mennyire van erre lehetőséged? Szeretnél üzenni nekik valamit?

Péter: A nagyobb rendezvényeken általában elérhető vagyok, és szívesen találkozom az olvasókkal. A Cherubion kiadó honlapján is van Soren Ward fórum, amelyet napi rendszerességgel figyelek. Hálás vagyok a visszajelzésekért, és a kritikát is elbírom.

Arra egyelőre nem venném a bátorságot, hogy valami nagy üzenetet megfogalmazzak az olvasók felé, hiszen a pályája elején járó írónak tartom magam, akinek még sokat kell tanulnia. Így az üzenetem mindössze annyi, hogy olvassanak sokat, és megtisztelnek, ha néha egy-egy írásom felkerül az olvasmányaik közé.

Ebben biztos vagyok. Nos, Péter, nagyon szépen köszönöm az interjút, remélem még sokat hallunk felőled és továbbra is színesíted majd a hazai palettát! Azt hiszem az olvasóközösség nevében is kívánhatok neked eredményekben gazdag munkát és, persze töménytelen ihletett órát!

Péter: Köszönöm szépen a beszélgetést :)

Hernád Péter, alias Soren Ward bibliográfia:

Soren Ward: Az áruló (In: Hittel és vassal antológia, Cherubion, 2004)

Soren Ward: Hattum lázadói (In: Elf vérrel, holdezüsttel antológia, Cherubion, 2005)

Hernád Péter: Az elhárítók (In: Hetvenhét antológia, Delta Vision, 2006)

Soren Ward: Feketepart (Cherubion, 2006)

Soren Ward: Leceai játszma (Cherubion, 2008)

Soren Ward: Az „ork és szűz” játék (In: Farkasátok antológia, Cherubion, 2008)

Hernád Péter: Hajnali emberek (In: Roham 7, Roham Kulturális Egyesület, 2008)

Hernád Péter: Magua (In: Amíg világ a világ antológia, Kimte, 2009)

Soren Ward: Az utolsó nap Persionban (In: Norstraden csillaga antológia, Cherubion, 2010)

Soren Ward: A Dracalar-ház (In: Sötételf: Vérkövek antológia, Cherubion, 2011)

U.I. a kedves olvasókhoz: Péter beleegyezett, hogy amennyiben vannak kérdéseitek azokra szívesen válaszol. Megjegyzéseitekben, vagy külön levélben is feltehetitek a kérdéseiteket, amelyek ide is felkerülhetnek. :) Kellemes hetet mindenkinek!

J. Goldenlane: Isteni Balhé

Ez életem egyik leghumorosabb és legnagyobb becsben tartott, magyar író által készített regénye. Ha azt mondanám, hogy imádom, az csak enyhe árnyéka az érzelmeimnek.

De elöljáróban hagy szóljak Goldenlane néniről, aki matematikus és akit nem lehet utolérni!

Ezúton kérem a kedves blogolvasókat, hogy ha bárki megtudja esetleg az e-mail címét kérem írja meg nekem. Nagyon szeretném, ha Goldman Júliával is lehetne egy interjú. Köszönöm!

Nos... Ez a regény.

Egyszerre hihetetlenül szellemes, humoros, romantikus, hősies, izgalmas, és roppantmód egyedi. 

Különös világ, saját istenekkel, annyira kerek karakterekkel, hogy az már szinte lehetetlen. Persze, ez az én véleményem, és talán inkább a lányok látják így. Nem tudom, férfi szemmel még nem olvastam. :)

Ami különösen tetszik, hogy a két főszereplő felváltva meséli el a kalandokat. Ami már csak azért is vicces, mert a két szereplőnek egymás előtt jócskán vannak titkaik, mi viszont be vagyunk avatva a lecsó sűrűjébe, ahogy mondani szokás :)

Kezdjük mondjuk Thanival. Édes, naiv, boszorkányosan ravasz kis tolvaj Thani... Méltán kedvenc főhősnőim egyike.

Ha nem keveredhet bajba, az szinte fizikai fájdalmat okoz neki. Szóval sejthetitek mire lehet számítani? Minden erszényt meglovasít, aminek persze nem mindenki örül a környezetében és rendszerint valamijét mindig le akarják vágni, vagy meg akarják erőszakolni, vagy felkoncolni. Szóval kaland vele az élet, és emellett még okos is... Mármint, nem éppen a jó értelemben :)

Aztán ott van Q! Istenem Q! Találóbb, mint hinnétek! Nos Q egy annyira lovag-lovag, hogy az már nekünk fáj, persze nem fizikailag, inkább szellemileg. Annyira erkölcsös, hősies, hűvös és imádni való, hogy meg sem lehetett volna írni jobban.

Persze szerencsétlenségére az istenek a nyakába sózzák Thanit és a mindig türelmes Q egyik meglepetésből a másikba csöppen, és mire észbe kap annyi ellensége lesz, hogy még időt sem tud szakítani arra, hogy minddel leszámoljon, illetve megígéri nekik, hogy majd le fog. Mert kérem egy lovag, az mindig bevégzi a párbajait!

Na de most a sztoriról, röviden, hogy ne lőjem le a poénokat :D

Van egy sárkány. Csúúúúúnya gonosz sárkány, és a mi Q haverunk elindul, hogy találkozzon az istenek által kijelölt társával, akivel együtt le kell győznie a sárkányt. Igen ám, csak hogy az istenek szeretnek viccelődni, és Q karjaiba vetik a kicsi Thanit, akinek annyi fogalma van a világról, hogy: Lopj különben megdöglesz!

Hát, végül is nagy nehézségek árán elindulnak, mendegélnek, gyűjtögetik az ellenségeket, legtöbbször Thani bájos viselkedése révén, de persze Q-nak is megvannak a maga gondjai, pl az apja aki ki akarja nyírni, de hát egy boldog család már csak ilyen :)

 Végül is hol ő menti meg Thanit önként és morogva, hol Thani sodorja életveszélybe könnyedén kacagva.

Remek párost alkotnak! Csak úgy sziporkáznak!

És ami bónusz, a fejezetcímek, nagyon eredeti! :D Imádtam!

Egy-két részlet, a teljesség igénye nélkül :)

Q:

- Mikor loptad el azt az erszényt? - kérdem mogorván. Nagyon nehezen hiszem el a meséjét.

- Hát amikor át akarta vágni a torkomat! - magyarázza ártatlanul nagyra nyílt szemekkel.

- Mikor? - ismétlem hitetlenül.

- Mondom, amikor nekem esett! ....

- És te közben azzal törődtél, hogy meglopd?

- Mi mással törődhettem volna? ... - mosolyog rám kedvesen.

Thani:

- Kedves lányom, azért hívattalak... - kezdi a bajszos, de azonnal közbevágok. ( Eclair megjegyzése: A lovagrend legfőbb főlovagja x))

- A nevem Thani!

- Mi? - esik ki a szerepéből egy pillanatra a fazon.

- Én úgy tudom, hogy akik először találkoznak, azok bemutatkoznak egymásnak. Így illik! Engem Thaninak hívnak! (Eclair megjegyzése: mellesleg ezt ő is 3 lappal korábban tanulta meg x)) ...

A pasas nem jut szóhoz. Mellette Q fapofával, hátrakulcsolt kezekkel fixírozza a plafont.

Etcetera, etcetera, etctetera. Ha valaki olvasta írja meg kommentbe a kedvenc részét, hogy röhögjünk kicsit!

És ami még jobb, megjelent egy második kötet is: a Pokoli balhé. De erről, majd legközelebb!

 A Beholdernél megrendelhető, könyvesboltokban szinte sosem kapható, bár nem értem miért. Egyedül a Valhalla páholy könyves boltjaiban találkozhatsz vele, vagy még a sárkánytűz könyvesboltokban. Bár megsúgom én a Coop-ban leltem rá 400 Ft-ért.

Igen, igen, néha érdemes szétnézni :)

Mellesleg 250 oldal, de elég apró betűkkel :D Mindenesetre szerethető. NAGYON!

Szerintem, a borító gáz... De a tartalom :D

François Villon Balladái

Faludy György átkötésében

Ezta  kicsi könyvet egy szavalóversenyen nyertem, és azóta is sokat forgatom, mert szerintem nagyon szép, szenzációs, sőt novellákhoz is használtam belőle már idézetet.

A két kedvencem a Ballada a kalózok szeretőjéről és a Halál-tánc ballada.

Tudott valamit ez a Faludy bácsi, bár én személy szerint nem szerettem, el kell ismernem, szenzációs fordító.

A könyvben 20 ballada van.

Az van ráírva, hogy 148 Ft. Nem semmi! Haha...

Ide idéznék egy kis részletet, engedelmetekkel:

Négysoros vers,

melyet Villon halálítélete szélére írt:

"Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

S a nyakamon érzem, hogy a seggem mily nehéz. "

Gondoltam, nem is olyan rossz dolog, ha az ember ajánló olvasgatás közben bekapcsol 1-1 videót, meghallgat 1-1 számot és úgy olvas az elolvasandóról.

Volt szerencsém ott lenni ezen a koncerten :D Ez a számuk tetszett a legjobban :D Nagyon jóóó!

Vagány csajoknak, és pasiknak akik fel akarják pörgetni a barátnőjüket.

Éljenek a Barcikai Bandák  :) Ajánlom a többi számukat is.

Szerettem a régi I Will Survive-ot, s bár a PCD nem tartozik a kedvenc csaj bandáim közé (bűnöm a rock :D), azért elég jó kis szám kerekedett itt :)

A Te Vagy A Dalhoz tökéletesen illik. 

Raoul Renier: Setét álmok

Huh...

Elöljáróban ennyit. Aztán: Gyá! És végül: Na ne b...!

Igen, roppantul tetszett, igen, akarok még tőle valamit olvasni, igen, magyar.

Kornya Zsolt úrhoz eddig egyetlen egyszer volt szerencsém, még a hetven-hétben a vasorrú bábás novellája nagyon tetszett.

Ezt a kötetet akciósan leértékelve találtam (tudjátok, utolsó darab:)) 600 Forintért. Öröm és boldogság.

Ez megint csak egy novelláskötet (imádom a novellásköteteket!) csak hogy ezúttal a sötét középkor elevenedik fel előttünk.

Mind a 11 novella tetszett! 1 db 3-as 6 db 4-es 4 db 5-ös :) Nem rossz!

Sorra is venném őket engedelmetekkel :) Mint mindig a kedvenceket kiemelem.

Az ork és az asszony:

Ha azt mondom érdekes, az unalmas lesz ennyi idő után, így inkább azt mondom. Szemszögforgató. Hogy miről is beszélgethet egy királyné és egy barbár ork, és milyen félreértések lehetnek köztük? Nos, ebből a novellából kiderül.

A tündér bosszúja:

Ez annyira furcsa volt, és annyira megtetszett, hogy azóta is az eszemben van, hogy a drága tündérherceg mennyire félreértett mindent, és mennyire nem volt tisztában a dolgokkal... Gondoljatok bele, haza értek egy hosszú hosszú útról és otthonotoknak hűlt helye. Valami köze van ennek az emberekhez... De mégis mi? És miért olyan aluszékonyak ezek a vasforgató barbárok...?

A fegyverkovács meséje:

Egy elég jó kis történet egy elég jó kis kardról :) Erről ennyit!

Betévedsz egy fegyverkészítőhöz, és meglátsz egy kicsorbult vén pengét... ám ennek a pengének lelke, s története van. Meghallgatod...?

A könnyhullató:

 A könyv legabszurdabb és legmegindítóbb története olyan csattanóval, hogy csak ámultam és lestem ki a fejemből.

Tömlöcben élted eddigi életed, de tested szívós, lelked erős... És mikor megleled a hited... Nos, ki tudja, kihez talál fohászod.

Rajnai Rege:

Ez a történet egy kicsit nehézkesen indul be és hosszú, hosszú körültekintő mesélést kapunk. Igaz, a történet legenda szerű, de nem nélkülözi a történelmi támpontokat és pont ez tetszik benne.

Király lettél ím, s le kell győznöd egy rablólovagot, aki fekete mágus hírében áll, de isten szolgája véd téged... Vagy... ha nem ő, akkor ki? És mi lesz veled, ha a sötétség vissza néz rád...?

Az inkvizítor:

Ez az egyetlen történet ami annyira azért nem tetszett... Adva van egy pap aki isten nevében sok-sok nem szép dolgot tesz, majd összeakad egy mágussal... És "összecsapnak", de melyikük nyer és mit?

A város hőse:

Intrika, egy kis mágia, egy csipetnyi ármány.

Másodszülött vagy, apád meghal, testvéred keszeg magiszter... Mégis, hogyan győzöd le őt...?

A dúvad:

 Egyszerű tolvaj lovag vagy, ki megszállsz egy kicsiny kolostorban a hóvihar előtt hazafelé menet. A papok békések, legalábbis nem érzed a veszélyt. Aztán jön egy fiatalember és ártatlanul kockázni kezdtek... De... Ennek következményei lesznek...

Logosz:

Rabbi mese egy kőröl ami örök szerencsét hoz, vagy mégsem? :)

Egyszerű, logikus kis történet.

A költő angyala:

Na mivel magam is írok ez egy nagyon tetszetős kis novella volt a számomra. Egy vers íróról, aki egyszer nyelt igazán az áldás kelyhéből és ráébredt tehetsége mennyire a múzsa szeszélyén nyugszik csupán...

Segítség a bajban:

Tisztára olyan volt, mint valami szájhagyomány mese.

Egy férfiről akinek sosem volt mit mesélnie, hát... Lehet hogy most már van...

Jó kis kötet ez :) Érdemes elolvasni :)

 295 oldal. Kellemes borzongás... Középkor :D